1908. január 9-én Párizsban megszületett Simone de Beauvoir francia írónő, a feminizmus egyik úttörője. Kiemelkedő alkotása a Mandarinok című regénye és az Egy jó házból való úrilány emlékei című önéletrajzi trilógiája.
Mint a feminizmus jelentős ideológusa, a feministák szemében maradandó érdemeket szerzett, azonban bírálói – különösképpen az antifeministagondolkodók – véleménye szerint eszmeisége olyan hatást gyakorolt, ami társadalmi katasztrófához vezetett a 21. századra. Irodalmi tevékenysége is említésre méltó, több regény és esszé szerzője.
Élete
Szigorú, katolikus családban nevelkedett. Koraérett gyermekkorában apja így jellemezte: „Simone úgy gondolkodik, mint egy férfi!” Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d’une jeune fille rangée) (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l’âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)). Tanulmányait a École normale supérieure-ön kezdte, ahol matematikát és irodalmat tanult. 1926-ban filozófiát kezdett hallgatni a Sorbonne-on. Jean-Paul Sartre után az évfolyam második legjobb hallgatója volt.
1929-ben pedagógus szakvizsgát tett filozófiából, és Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ban (1933-1937), majd a párizsi Lycée Molière-ben (1938-1943) tanított. Az irodalmi áttörést A vendég (L’Invitée) (1943) és A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozták meg, ettől kezdve az irodalomnak élt.
Sorbonne-on ismerkedett meg az egzisztencialista filozófussal és későbbi élettársával, Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára.
Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-díjat (Prix Goncourt) egy francia irodalmi díj, melyet az év “legjobb és legképzelettelibb prózai művének” ajánlanak).
Sartre-ral együtt tiltakozott a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Szerkesztője lesz a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a második hullámos feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabadságharca állt. Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig (1980-ig). 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én halt meg (a párizsi Cimetière du Montparnasse-ban temették el.)
Magánélete
1929 októberében ugyan Sartre megkérte a kezét, de a házasság mégsem jött létre. Simone de Beauvoir az élete vége felé úgy nyilatkozott, hogy a házasság nem volt lehetséges, mivel nem volt hozománya. Ennek ellenére élethosszig tartó kapcsolatot tartott fenn Sartre-ral. Beauvoir úgy döntött, hogy soha nem házasodik meg és közös háztartást sem tartott fenn Sartre-ral. Soha nem született gyermeke.
Sartre és Beauvoir
Biszexualitását nyíltan vállalta. Miközben tanárként dolgozott, számos kiskorú lány volt a szeretője, akiket Sartre-nak is bemutatott. (Ezeknek a kapcsolatoknak a természetéről életrajzi vita alakult ki.)
Mindent összevetve életrajzi adatai alapján kijelenthető, hogy Simon de Beauvoir efebofil hajlamú volt. Egy korábbi diákja, Bianca Lamblin, eredetileg Bianca Bienenfeld „Mémoires d’une jeune fille a rangée” című könyvében leírta, hogy amikor ő kiskorú diák volt, akkor tanára, Simone de Beauvoir szexuálisan kihasználta. 1943-ban Simone de Beauvoir-t felfüggesztették tanári munkájából, amiatt a vád miatt, hogy 1939-ben elcsábította a 17 éves tanulólányt, Nathalie Sorokine-t.
Később Simone De Beauvoir – más francia értelmiségiekkel egyetemben – egy petícióban kérvényezte, hogy Franciaországban töröljék el a szexuális beleegyezési korhatárt, aminek eredményeként gyermekekkel is lehetett volna szexuális kapcsolatot létesíteni.
Simone de Beauvoir 1943-ban kiadott „Came to Stay” című regényében fiktív alakban saját és Sartre szexuális kapcsolatát írja le egy testvérpárral, Olga Kosakiewicz-el és Wanda Kosakiewic-el. Olga diáklány volt a Ruen Középiskolában, ahol Simone de Beauvoir tanított. Sartre kikezdett Olgával, de a lány visszautasította, ezután Sartre helyette a nővérével, Wandával létesített kapcsolatot. A regény utal Simone de Beauvoir és Sartre összetett kapcsolatára és arra, hogyan hatott rájuk a közösen fenntartott hármas kapcsolat. (Simone de Beauvoir életrajz írója, Deirdre Bair, valamint Hazel Rowley is hosszan értekezik ezekről a viszonylatokról könyvében.)
1947-ben Beauvoir egy amerikai férfiba (Nelson Algren), olyannyira beleszeretett, – hogy egy feministától igen furcsa, önalárendelő hangvételű – szerelmes leveleket írt hozzá ( Amerikai szerelem )
Beauvoir és Nelson
Filozófiája és feminizmusa
Beauvoir maga vallja önmagát, a filozófus Sartre mellett, elsősorban írónak, filozófiai munkásságát pedig másodrangúnak ítéli. Ugyanakkor a mai kritika sok esetben filozófia műként tárgyalja írásait. Beauvoir filozófiáját többnyire Sartre és Merleau-Ponty mentén szokták meghatározni, noha olykor mindkét filozófusnál radikálisabban foglal állást. Pour une moral de l’ambiguité [Előzetes a kétértelműség moráljához] (1947) című bölcseleti írásában egy morális dilemmát tematizál, melyet az ember abszolút szabadságának egzisztencialista tézise vet fel, ugyanis miközben a konvenciókat megkérdőjelező egyéni szabadság döntő fontosságú a felelős erkölcsi választás gyakorlásában, maga az erkölcs mégis megköveteli, hogy a másokra gyakorolt hatásuk miatt korlátozzuk önmagunkat.
További filozófiai írása még a Pyrrhus et Cinéas 1944-ben megjelent műve. Mindemellett számos filozófiai mű recenziójának szerzője (Sartre, Merleau-Ponty, Lévi-Strauss, de Sade). Közismert, hogy Beauvoir tevékenyen közreműködött Sartre A lét és a semmi c. könyvének létrejöttében, Sartre maga sem titkolta, hogy minden kéziratát előbb Beauvoir-val olvastatta el, majd annak értő kritikáját megfontolva, többnyire azt beépítve tette közzé gondolatait.
Simone de Beauvoir a francia egzisztencializmus és a modern feminizmus egyik fő alakja, majd ezer oldalas A második nem című könyvét, amely magyarul eddig csak részben jelent meg, sokszor a „feministák bibliájaként” említik. A mű számos feminista alapfogalmat először definiál, és megalapozója a később létrejött társadalmi nemek elméletének is. Könyvének jelentősége és hatása abból fakadt, hogy nemcsak összefoglalja a nők történetét, hanem górcső alá veszi a nők véleménye szerint alárendelt helyzetét és elnyomását, valamint sort kerít a nő biológiájának kimerítő tárgyalására is.
Mindemellett foglalkozik az egzisztencialista szabadság (immanencia-transzcendencia) kérdésével, és a történelmi, gazdasági helyzet hatásainak elemzésével. A mai napig olvasott, sokszor idézett mű, melyet az egzisztenciális fenomenológia klasszikusaként lehet számon tartani, különösen a női, megélt tapasztalatok elemzése tekintetében.
Feminizmusának kritikája
Bírálói őt teszik felelőssé azért, hogy a feminizmus a második hullámában kifejezetten férfiellenes, anyaság és családellenes irányt vett.
Gondolatai a női nemi szerep totális leértékeléseként és elutasításaként értelmezhetőek: „A kamasz lány azért iszonyodik a havivérzéstől, mert jóvátehetetlenül besorolja az alacsonyabb rendű, csonka emberi lények kategóriájába.” A nő „balsorsa az, hogy biológiailag az élet reprodukciójára rendeltetett.”
Kritikusai szerint a családellenességet leplezetlenül jeleníti meg: „A házasság „visszataszító konvenció” „Míg le nem romboljuk a családot a család mítoszával együtt, a nők elnyomatása fennmarad.” „A házasság megkétszerezi a családi kötelezettségeket s minden egyéb társadalmi gyötrelmet is.” „El kellene tiltani, hogy a nőnek egyedüli hivatása, szakmája lehessen a házasság.”
Anyaságellenessége a bírálók szerint kifejezett és vitathatatlan: „Az úgynevezett ,anyai ösztön’ nem létezik, legalábbis ami az emberi fajt illeti…” „Egyetlen nőt sem szabad felhatalmazni arra, hogy otthon maradjon gyermeket nevelni… Azért nem szabad ilyen választás elé állítani a nőket, mert ha van ilyen alternatíva, túl sok nő fogja választani…” A magzat „véletlen burjánzás az anyaméhben, léte nem igazolt.”
Még néhány idézet tőle:
“Olyan fárasztó gyűlölni valakit, akit szeret az ember.”
“Szerelmünk szilárd valóság volt: olyan elpusztíthatatlan, mint maga az igazság. Csak éppen múlt az idő, és én nem tudtam róla. Az idő folyása, a lefolyó vizek eróziója; az idő vizei elpusztították szerelmét. És az enyémet miért nem?”
“Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: